Shakespeare jelentősége

Egy világban, ahol gyakran mondják, hogy az "írás" nevű múvészeti forma minősége rohamosan csökken, az angol irodalom tudósainak fontos, hogy megőrizzék az igazi klasszikusokról - mint például Shakespeare - szóló tanulmányokat. A jól átgondolt oktatásnak logikusan erős alapokkal kell rendelkeznie mind a modern, mind a klasszikus irodalomban, az utóbbiban a shakespearei művek mélyreható tanulmányozása több mint kielégítő lenne. Shakespeare nem csak az írói képességekben teljesített olyan jól, hogy az irodalomtörténetben tagadhatatlanul fontossá vált, de műveinek többségét olyan alapvető emberi témákra írta, amelyek örökké tartanak, és nem szabad megengedni, hogy a régi korok tragikus feledésébe merüljenek.

William Shakespeare fontos mérföldkő lett az angol irodalomban. Annak érdekében, hogy megértsük, miért olyan fontos a hallgatók számára, hogy tanulmányozzuk, vegyünk egy hasonlatot. Ismernünk kell a gyarmati Amerika és a forradalom előtti időszak körülményeit, ha meg akarjuk érteni az alkotmány - egy még mindig élő és ma is jelentős kétszáz éves dokumentum - számos rendelkezése mögött álló logikát. Nagyjából ugyanúgy ismerni kell az angol irodalom korai napjait, hogy megértsük az alapozást a modern irodalom sok alapeszméje mögött. Shakespeare modern befolyása még mindig sok szempontból nyilvánvaló. Például Shakespeare munkásságának sikere mintát teremtett a modern drámák és színdarabok fejlődésének. Azt is elismerik, hogy ő volt az egyik első író, aki modern prózát használt írásaiban; valójában a próza népszerűségének növekedése Shakespeare idejében világosan láthatú, ahogy a prózát fokozatosan egyre inkább használta karrierje során. ¹

Ráadásul nem kétséges, hogy Shakespeare az angol nyelv művészetének mestere volt. A gondolkodás, a szó, a ritmus és a hangzás olyen folyékonyságával írt, hogy a mű komplex módon jelenik meg, de nem is érthetetlen, még a tapasztalatlan olvasó számára sem. Gyakran egyetlen sor több különböző jelentéssel bír, amelyek mindegyike betekintést nyújt egy syereplőve vagy cselekménybe. Például a III. Richard jelenetéből származó öt sor sokkal többet mutat, mint elsőre észrevehető:

_Rivers_: Legyen nyugodt, úrnőm: nincs benne kétség, Hogy a király meggyógyúl csakhamar. _Grey_: Ha ön rosszúl tűr, ő leszen roszabbúl: Azért, az Istenért, vigasztalódjék, S viditsa őt nyájas, vidám szavakkal. _Elizabeth királynő_: Mi fogna érni, ha meghalna ő? _Grey_: Nem más bú, mint hogy ily urat veszit. _Elizabeth királynő_:Ily úr vesztése a bú összege. ² (1.3.1-8)

Első pillantásra ezeket a szereplőket csak a királyuk rossz egészségi állapota aggasztja. Mégis minden egyes sor felfed valamit minden szereplőről. Lord Rivers nem törődik a király jólétével, és csak a királynőt vigasztalja, hogy a kedvében járjon és esetleg magasabb pozícióba kerüljön. Lord Gray nem tud semmit a király valódi állapotáról, és őszintén ostobán hiszi, hogy felépül. A királynő sokkal jobban aggódik amiatt, hogy mi lesz vele a király halálakor, mint amennyire aggódik a férje halála miatt. Az a tény, hogy mindezt oly kevés szóból lehet kihámozni, egy nagyon képzett és ravasz író jele, amelyet biztosan tanulmányozni és amelytől tanulni kell.

Az igazán kiemelkedő író másik jele az, aki még nyelvének teljes létező szókincsét is szűknek találja kreatív tudatára; Shakespeare gyakran tett, és alkalmanként saját nyelvtani és szókincs formáját hozta létre, amelynek nagy része azóta közös használatú. (Néhány példa ezekből a szavakból: "ámulat", "kificamít", "szándékos", "ügyesen", "nyavalyás", "fakó", a hímnemű egyesszámú névmást használva a költői hatások miatt, és néhány főnevet igékként használva, mint például "gyerekesedett ahogy apásodtam.") ³. Kevés modern írónak van ilyan képessége új szavakat létrehozni, amelyek "megragadnak" a nyelvünkben, vagy írni oly módon, hogy szavaikat évszázadokkal később gyakran használják.

Csak a megfelelő szavak kombinációját használva, vagy csak a megfelelő képet idézve, Shakespeare számtalan részlete és teljes színdarabja lett olyan erőteljes, izgalmas, komikus, tragikus és romantikus, hogy sokat még mindig rutinszerűen memorizálnak és ma is előadnak, közel négy évszázad elteltével. Shakespeare tehetségének szépsége azonban nem annyira a munkái alapvető témáiban rejlik, mint inkább a leleményességben, amellyel a szeretet, a hatalom, a kapzsiság, a diszkrimináció, a gyűlölet és a kétségbeesés képmásait ábrázolta. Elizabeth királynő a Szerelmes Shakespeare című filmben (1999) ógy határozott, hogy William Shakespeare volt az első szerző, aki a szeretet lényegét és igazságát szavakba foglalta; bár csak film, a határozat mindenképpen pontos. Ez az igazság, amit írt, tette lehetővé színdarabjai számára, hogy mind a udvaroncokat, mind a parasztokat a színházakba vonzzák, mert az emberiség igazságai nem a vagyontól vagy a társadalmi helyzettől függnek. Mindenki álmodik arról, hogy olyan szerelmes legyen, mint Rómeó és Júlia; ezért az egyik leghíresebb shakespeare-i jelenet az erkély jelenet. Ben Jonson írta, hogy Shakespeare "minden időké, nem egy koré".

Nem lehet kétséges tehát, hogy William Shakespeare munkáinak alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy az angol irodalom bármely oktatási formáját teljes körűnek tekintsük. A rendkívüli íráskészség, amellyel Shakespeare megalkotta az emberi igazság pontos ábrázolását, közel négyszáz évvel ezelőtti halála óta sem lelt vetélytársra vagy megismétlőre. Az irodalomtörténet ilyen szerves részét átlapozni olyan lenne, mint egy élő, lélegző teremtmény zsigereit kivenni. Egy élőlény nem életképes hiányosan, és az irodalom sem élhet William Shakespeare nélkül.

Forrás: Jenson, Ashlee. The Importance of Shakespeare Shakespeare Online. 27 April 2017.